Quantcast
Legfrissebb híreink
Hátralévő idő a Magyar Nagydíj kezdetéig
Új videó a YouTube csatornánkon!
Fernando Alonso – Maratoni hajsza a harmadik vb-cím után
Fotó: Alpine F1 Team & Aston Martin F1 Team
Paddock Pass

Fernando Alonso – Maratoni hajsza a harmadik vb-cím után

Mint ismeretes, Fernando Alonso meghosszabbította a szerződését az Aston Martin csapatával, már idén júliusban 43 éves lesz, 2026-ban ha minden klappol, még 45 évesen is a Forma-1-es mezőny tagja lesz. Le a kalappal a kitartása előtt, valamint az előtt is, hogy az idő vasfoga nem fog rajta. Jöjjön az ő karrierútja most!

Fernando Alonso kétségtelenül beírta magát a Forma-1 történelemkönyvébe magát azzal, hogy 2005-ben a Renault színeiben véget vetett Michael Schumacher és a Ferrari 2000 óta tartó egyeduralmának, akkoriban minden idők legfiatalabb Forma-1-es világbajnokának számított 24 évesen 58 naposan. Míg 2005-ben viszonylag könnyű dolga volt, 2006-ban már a feltámadó Schumacher-Ferrari páros megizzasztotta Alonsóékat, pláne az évad második felében, de állták a sarat, és sikeresen megvédték a címüket. Utána viszont egy elég kanyargós út következett Alonsónak, sikerekkel, buktatókkal, stb. De kezdjük az elejétől!

A kezdetek

Fernando Alonso Diaz (teljes nevén édesanyja leánykori neve is szerepel a spanyol szokás szerint) 1981. július 29-én született Oviedóban, egy észak-spanyolországi Asztúria régióban található városban, ahol édesanyja egy áruházban dolgozott, míg édesapja, José Luis Alonso szerelőként egy robbanószergyárban dolgozott. A négytagú Alonso-család kényelmesen élt, de nem volt gazdag család. Fernando édesapja, José Luis Alonso, egy lelkes amatőr gokartversenyző volt, aki szerette volna megosztani szenvedélyét gyermekeivel, és pedálos gokartot épített nekik egy valósághű kinézetű miniatűr Forma-1-es autó formájában. Eredetileg a nyolcéves Lorenának szánta, de hamar elege lett belőle, mire a hároméves Fernando lelkesen bemászott az apró pilótafülkébe, és azonnal otthon érezte magát benne. A kis Fernando kezdettől fogva nem elégedett meg azzal, hogy egyszerűen pedálozzon. Versenyezni és nyerni akart.

Nem sokkal a hetedik születésnapja után indult első igazi gokartversenyén, és megnyerte, tíz éves kora előtt pedig Fernando Alonso nevét számos gokart bajnoki trófeára vésték. A további haladás azonban több finanszírozást igényelt, mint amennyit családja korlátozott erőforrásai biztosítani tudtak volna. Míg a szülei teljes mértékben támogatták fiuk egyre sikeresebb időtöltését – apja szerelőjeként tevékenykedett a versenyeken, édesanyja pedig gondoskodott arról, hogy az iskolában is jó jegyeket szerezzen – Fernando tudta, hogy az egyetlen út a továbblépéshez az, hogy versenyek megnyerésével támogatókat szerezzen magának. Az életkor nem volt akadály – változatlanul ő volt a legfiatalabb pilóta minden kategóriában, és gyakran a legjobb is. 1996-ban junior gokart-világbajnok lett.

Teljesítményére a korábbi Forma-1-es versenyző Adrián Campos felfigyelt, és 1998 októberében Campos meghívta, hogy teszteljen csapata Formula Nissan autójával Albacetében.

Formula Nissan és Forma-3000 (1999-2000)

Bár kétszer is balesetet szenvedett a teszt során, a harmadik napon már elég jól teljesített ahhoz, hogy Campos benevezze őt a csapatába az 1999-es Formula Nissan bajnokságba

Első futamgyőzelmét a szezon második versenyén, Albacetében szerezte meg. A szezon utolsó fordulójában 125 pontja volt a bajnokságot vezető Manuel Giao 144 pontjához képest. Alonsónak nyernie kellett, és meg kellett futnia a leggyorsabb kört (ami plusz pontot ért) az utolsó fordulóban Valenciában, hogy megszerezze a címet. Alonso elvégezte a munkát, aminek jutalma az év végén az első Forma-1-es tesztje volt a Minardival. Lenyűgözte Cesare Fiorio sportigazgatót, 1,5 másodpercet vert a többi fiatal tesztpilótára.

2000-re az Astromega csapatával feljebb lépett a motorsport ranglétrán a Forma-3000-be, ami akkor kvázi olyan volt, mint napjainkban a Forma-2, a Forma-1 előszobájának számított. Mindössze egy futamot tudott nyerni Spa-Francorchampsban, az összetettben a negyedik helyen végzett Bruno Junquiera, Nicolas Minassian és Mark Webber mögött. De ez is elég volt arra, hogy 2001-ben bemutatkozzon a Forma-1-ben.

Minardi (2001)

A Benetton akkori csapatfőnöke, Flavio Briatore 2000 végén menedzseri szerződést kötött Alonsóval, és beprotezsálta a Minardi csapatához, így mindössze 19 évesen bemutatkozhatott 2001-ben a Forma-1-ben. A Minardi hagyományosan a leggyengébb autók közé tartozott, pontot nem tudott szerezni, de két csapattársánál, Tarso Marquesnél és Alex Yoongnál rendre jobbnak bizonyult. Flavio Briatore úgy döntött, hogy 2002-re a Benettonból alakuló Renault csapatához viszi tesztpilótának.

Fernando Alonso, Minardi
Fotó: Eleonora Ottonello / FIA

Renault (2002-06)

2002-ben mint tesztpilóta dolgozott a Renaultnál, azonban Briatore 2002 végén kirúgta Jenson Buttont, így 2003-tól már a csapat főállású versenyzője lett Jarno Trulli csapattársaként. Alonso nem okozott csalódást, már a szezon második versenyén, a Maláj Nagydíjon megszerezte pályafutása és a Renault visszatérésének első pole pozícióját 21 évesen, 7 hónaposan és 23 naposan, akkoriban ő volt minden idők legfiatalabb első rajthelyet szerző pilótája a Forma-1-nek. Ezt a versenyt nem váltotta még futamgyőzelemre, viszont a Hungaroringen is pole pozíciót szerzett, azt a versenyt dominánsan behúzta, 22 évesen és 26 naposan ő lett minden idők legfiatalabb Forma-1-es nagydíjgyőztese akkoriban. A 2003-as szezont a hatodik helyen zárta 55 ponttal, 22 ponttal megelőzte a csapattársát, Trullit.

Fernando Alonso, Renault, Magyar Nagydíj
Az első győzelem a 2003-as Magyar Nagydíjon – Fotó: Alpine F1 Team

2004-ben nem tudott versenyt nyerni, pole-ból egy alkalommal indult, a Francia Nagydíjon, ahol a Ferrari egy zseniális négy kiállásos taktikával Schumacherrel le tudta őt győzni. Csapattársa, Trulli viszont tudott nyerni Monacóban, de ő kegyvesztetté vált Briatorénál, és három futammal a szezon vége előtt kirúgták a csapattól. Érdekesség, hogy ekkoriban Trulli előrébb állt a pontversenyben Alonsónál. A szezon hátralévő részében Jacques Villeneuve volt a csapattársa, 2005-ben és 2006-ban viszont Giancarlo Fisichella.

A Ferrari 2005-ben megtorpant, és a Renault tökéletes helyzetben volt ahhoz, hogy kihasználja ezt. Bár Fisichella nyerte az évadnyitó Ausztrál Nagydíjat, de az idény hátralévő részében Alonso vette át az irányítást csapaton belül. Hét futamot tudott nyerni a szezonban, ami elég volt ahhoz, hogy megnyerje a világbajnokságot. Ebben az évben volt az a híres csatája Michael Schumacherrel a San Marino-i Nagydíjon Imolában a futamgyőzelemért. Érdekessége volt az évadnak, hogy nem a Renault számított a leggyorsabbnak, ami a nyers tempót illeti, hanem a McLaren, de a McLarenek műszaki megbízhatósága sokkal rosszabbnak bizonyult a Renaultnál. Kimi Räikkönen is hét versenyt tudott megnyerni, de végül be kellett érnie 21 pontos hátrányban a bajnoki ezüstéremmel.

Alonso, Renault, 2005
A 2005-ös bajnokautó, a Renault R25 – Fotó: Alpine F1 Team

A 2006-os évet úgy kezdte meg, hogy tudta hogy az lesz az utolsó éve a Renaultnál, lévén, hogy 2005 végén bejelentették, hogy a McLaren pilótája lesz 2007-től. Alonso a 2006-os évet sorozatos győzelmekkel és dobogós helyezésekkel kezdte, amivel a szezon közepére jelentős előnyt szerzett Schumacherrel szemben. És Imolában újra egymásnak feszült a győzelemért Schumacher és Alonso, ám ezúttal Schumacher volt a jobb, és nyert.

A Ferrari azonban visszavágott – átdolgozott aerodinamikai csomaggal, továbbfejlesztett Bridgestone abroncsokkal, és egy Schumacherrel, aki úgy döntött, hogy a szezon végén visszavonul, és elhatározta, hogy világbajnokként akarja ezt megtenni.

A Kínai Nagydíj után pontazonossággal, de eggyel több futamgyőzelmével Schumacher vezette a bajnokságot Alonso előtt, viszont a következő Japán Nagydíjon Schumacher kiesett a versenyből motorhiba miatt. Alonso azt a versenyt megnyerte, viszont Schumacher bajnoki esélye matematikailag megmaradt az évzáró Brazil Nagydíjra, viszont nyernie kellett volna mindenféleképpen, és Alonsónak nem szabadott volna pontot szerezni. Ez nem történt meg, így Alonso és a Renault megvédte a bajnoki címét. Hét futamot nyert, akárcsak Schumacher, de 13 pontos előnnyel Schumacher előtt végzett.

Alonso, Renault 2006
Alonso jellegzetes győzelmi tánca – Fotó: Alpine F1 Team

McLaren (2007)

A 2007-es évet már a McLaren csapatánál kezdte meg. Csapattársa egy újonc versenyző, egy bizonyos Lewis Hamilton nevű srác lett. A McLaren az egyik legjobb konstrukció volt a mezőnyben, adott volt minden a bajnoki címvédéshez, de ellenben Fisichellával, Hamiltont nem olyan fából faragták, hogy második számú versenyző legyen, és a csapat is egyenlő feltételeket szabott nekik, amit Alonso nehezményezett. Emiatt (is) teljesen elmérgesedett a viszonya mind a csapattal, mind Hamiltonnal, ez a dolog ott csúcsosodott ki, amikor Alonso feltartotta a boxban Hamiltont a Magyar Nagydíj időmérőjén, hogy az ne tudjon egy újabb mért kört menni. Alonso megszerezte ugyan a pole-t, de emiatt egy öt rajthelyes büntetést kapott.

Ugyebár ebben az évben volt a hírhedt kémbotrány, és pont a Magyar Nagydíj előtt Alonso megfenyegette Ron Dennis csapatfőnököt, hogy amennyiben nem áll mögé a csapat, kitálal minden információt az üggyel kapcsolatban. Bár az évzáró Brazil Nagydíjig esélye maradt a bajnoki címre, de a csapaton belüli körülmények és a Hamiltonnal való rivalizálás végül megfosztotta a címvédéstől, de Hamilton se örülhetett, mert Räikkönen és a Ferrari kiénekelte a sajtot a szájukból, és 1 pont előnnyel Räikkönen megnyerte a világbajnokságot Hamilton és Alonso előtt. Alonso szerződését felbontották, és visszatért bajnoki címei helyszínére, a Renaulthoz.

Hamilton, Alonso, Raikkonen
Alonso első McLarenes futamgyőzelme a Maláj Nagydíjon 2007-ben – Fotó: Scuderia Ferrari Press Office

Újra Renault (2008-09)

Bár sokkal jobb környezetben dolgozhatott már, mint a McLarennél, és a csapattársa, Nelson Piquet Jr. se jelentett rá sok veszélyt, a Renault azonban már nem volt az az erős csapat, ami 2005-ben és 2006-ban volt. A 2008-as szezon első felében hét futam után mindössze csak 9 pontot tudott szerezni. Később érkeztek fejlesztések az autóhoz, aminek köszönhetően feljavult a teljesítmény, de az első győzelemhez a később “Crashgate”-ügyként ismertté vált módszer kellett, amikor is Piquet-t megkérték arra, hogy vágja a falhoz az autóját, előnyös helyzetbe hozva így Alonsót, aki megnyerte a Szingapúri Nagydíjat.

A következő Japán Nagydíjat is megnyerte Alonso, azonban már nem kellett ahhoz ilyen trükk, az már erőből ment. A világbajnokságot az ötödik helyen zárta 61 ponttal, többek között megelőzve McLarenes utódját, Heikki Kovalainent is.

Alonso, Massa, Raikkonen, Domenicali
Alonso az évzáró Brazil Nagydíjon a dobogó második fokán – Fotó: Scuderia Ferrari Press Office

2009-re a Renault nagyon rossz autót épített, mindössze csak egy dobogót szerzett, pont az előző évi botrány helyszínén, Szingapúrban egy harmadik hellyel. Mint ismert, ezen versenyhétvége előtt robbant ki az előző évi csapatutasításból adódó botrány, ami miatt a csapatfőnök Briatorét, és a technikai főnök Pat Symondsot eltiltották a Forma-1-ből egy időre. Alonso is elment a süllyedő hajóról, és 2010-től csatlakozott a Ferrarihoz.

Ferrari (2010-14)

Alonso ferraris karrierje tökéletesen indult, és megnyerte az évadnyitó Bahreini Nagydíjat. A bajnoki esélyét azonban számos probléma hátráltatta, saját vezetői hibái illetve megbízhatósági problémák is.

A szezon második felében erősen tért vissza, miután ellentmondásos győzelmet aratott a Német Nagydíjon, ahol a csapattársát, Felipe Massát arra utasították, hogy engedje maga elé Alonsót, megsértve az FIA csapatutasításokra vonatkozó tilalmát. Alonso további győzelmeket szerzett az Olasz, a Szingapúri- illetve a Koreai Nagydíjakon, így vezette a bajnokságot az utolsó futamig.

A potenciális harmadik világbajnoki cím azonban kicsúszott a kezei közül, miután az Abu-Dhabi Nagydíjon taktikai hibát vétett a Ferrari, és a hetedik helyen beragadt a Renault pilótája, Vitalij Petrov mögé. A Red Bull pilótája, Sebastian Vettel megnyerte a futamot, és 4 pont előnnyel Alonso előtt végzett a bajnokságban.

Alonso
Alonso csalódottan az Abu-Dhabi Nagydíj után 2010-ben – Fotó: Scuderia Ferrari Press Office

2011-ben esélye nem volt a bajnoki címre, mindössze egy futamot tudott megnyerni, a Brit Nagydíjat, és a negyedik helyen végzett a bajnokságban. 2012-ben újra felcsillant a remény a bajnoki címre, egy adott ponton az évadban 40 pontos előnnyel is vezette a tabellát, azonban Vettel és a Red Bull felerősödött, ez az előny szép lassan elolvadt, és újfent az utolsó futamon, a Brazil Nagydíjon bukta el a bajnoki címet. 2013-ban ismét második lett a bajnokságban, de esélye sem volt a bajnokság megnyerésére, Vettel és a Red Bull dominálta az évet, csak két futamot nyert, a Kínai Nagydíjat, és a Spanyol Nagydíjat, amely pályafutása eddigi utolsó futamgyőzelme. A bajnoki ezüstérme stabil dobogós helyezéseinek és erős pontszerzéseinek is volt köszönhető.

Alonso, Ferrari, 2012
Alonso a 2012-es Brazil Nagydíjon – Fotó: Scuderia Ferrari Press Office

2014-ben Kimi Räikkönen lett a csapattársa, azonban ahogy Massával, úgy vele sem volt különösebb gondja csapaton belül, az időmérőkön átlagosan fél másodperccel volt jobb nála. Viszont ebben az évben köszöntött be a turbókorszak a Forma-1-ben, és a Ferrari egy nagyon gyenge konstrukcióval állt elő, Alonso nem bírt egyetlen futamot sem nyerni, csak két dobogóra futotta, a Kínai Nagydíjon lett harmadik, illetve a Magyar Nagydíjon lett a második.

Már évek óta amúgy is feszült volt a viszonya a csapattal, hogy nem tudott a Ferrari egy olyan autót építeni, amivel érdemben a bajnoki címért tudjon küzdeni, de ez a gyenge év volt az utolsó szög a Ferraris karrierje koporsójában, és félretéve a hét évvel ezelőtti ellentéteket, 2015-re leszerződött a McLarenhez, amely csapat összeállt a Hondával, és ez a korábbi sikerek okán igencsak kecsegtetően hangzott.

Újra McLaren (2015-18)

Világbajnoki álmok helyett itt azonban rémálmok lettek inkább. A 13. Forma-1-es éve volt messze a legrosszabb a kétszeres világbajnok számára, akinek 2015-ös McLaren-Hondája zavarba ejtően versenyképtelen volt. Alonso a 17. helyen végzett a bajnoki pontversenyben, míg csapata a kilencedik helyen végzett a tíz induló között. A szélsőségesen megbízhatatlan, verseny közben reménytelenül lassú autójának folyamatosan gyenge teljesítménye egyre frusztráltabbá tette Alonsót, akinek a munkaadójával szembeni nyilvános kritikája ellentmondott annak a közmondásnak, hogy a csapat együtt veszít és nyer.  A Japán Nagydíjon Suzukában, a Honda hazai pályáján Alonso a rádióban “GP2-es motornak” nevezte a Honda erőforrásait.

Alonso, McLaren
Alonso 2015-ben a McLarenben – Fotó: Pirelli

A 2016-os szezonja egy súlyos balesettel kezdődött az Ausztrál Nagydíjon, a Haas színeiben versenyző Esteban Gutierrezzel ütközött össze. Az állapota miatti aggodalmak miatt kihagyta a következő Bahreini Nagydíjat. Míg időnként nyilvánosan panaszkodott, harcos mentalitása soha nem ingott meg, és hírneve sem csorbult meg, miközben olyan keményen versenyzett egy vesztes ügyért, mint még soha. A Honda-motor viszont lassan, de biztosan fejlődni kezdett, és a bajnokságot is a 10. helyen zárta 54 ponttal.

Alonso, McLaren
A 2016-os ausztráliai balesetből megmaradt McLaren – Fotó: Pirelli

A 2017-es további javulás reményei gyorsan szertefoszlottak, mert a Honda ismételten egy gyenge megbízhatóságú motorral állt elő. Alonso a szezon ötödik versenyén, a Spanyol Nagydíjon tudott csak először a célba érni, ahol a 12. helyen végzett. Mivel kb. semmi veszteni valója nem volt, ki is hagyta a Monacói Nagydíjat, és inkább elindult az Indianapolisi 500-on, ahol egy McLaren által támogatott Andretti autóval állt rajthoz. A versenyt nem tudta befejezni motorhiba miatt, és még rátett egy lapáttal a dologra, hogy az Andrettiben is egy Honda motor dolgozott. A szezon végén a McLaren befejezte az együttműködését a Hondával, és bejelentette, hogy 2018-ra áttér a Renault erőforrásaira, ami segített meggyőzni Alonsót, hogy maradjon a csapatnál.

Alonso, IndyCar
Alonso 2017-ben az indianapolisi 500-on – Fotó: McLaren

A McLaren 2018-ra a Renault motorra való átállása egy dolgot megkérdőjelezhetetlenül világossá tett: nem a Honda volt az egyetlen probléma. A Renault-motoros autóval Alonso a szezont az ötödik hellyel kezdte az Ausztrál Nagydíjon, de ez volt a szezon csúcspontja is, mivel a McLaren visszaesett az erőviszonyokban a be nem vált fejlesztések okán. A négy gyenge McLarenes szezon után bejelentette, hogy visszavonul a Forma-1-től, mivel már megkopott a motivációja.

Alonso, McLaren, 2018 Abu Dhabi
Alonso búcsúja a 2018-as Abu-Dhabi Nagydíjon – Fotó: Pirelli

Sikerek a Forma-1-en kívül (2018-20)

Két szezont kihagyott a Forma-1-ben, de nem tétlenkedett ez idő alatt sem. Kétszer megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt a Toyotával 2018-ban és 2019-ben a WEC-ben, a 2018/19-es idényben a WEC világbajnoka lett, 2019-ben megnyerte a Daytonai 24 órás autóversenyt egy Cadillac volánjánál. 2019-ben ismét rajthoz akart állni az indianapolisi 500-ason, egy Chevrolet motorral hajtott McLarennel, nem titkoltan a “Triple Crown” megszerzése motiválta, mivel nyert már Forma-1-es Monacói Nagydíjat, megnyerte már a Le Mans-i 24 órást versenyt, de ez a trófea még nem volt meg neki. Azonban nem tudta kvalifikálni magát a versenyre, és nem tudott elrajtolni.

Frank Stella, Fernando Alonso, Jean Todt
Alonso 2019-ben a WEC világbajnoki trófeával a kezében, Jean Todt és Frank Stella társaságában – Fotó: Eric Vargiolu / DPPI / FIA

2020-ban elindult a Dakar-ralin egy Toyotával, ahol a 13. helyen végzett. 2020-ban ismét megmérettette magát az indianapolisi 500-on a McLarennel, de megint sikertelenül, a 26. helyről rajtolt, és csak a 21. helyen végzett.

Visszatérés az Alpine-nal a Forma-1-be (2021-22)

2020 végén az akkor még Renault néven versenyző csapat bejelentette, hogy Alonso náluk tér vissza a Forma-1-be, Esteban Ocon csapattársaként. Két év szünetet követően nem vallott szégyent, sőt, az évad vége felé még egy dobogós helyezés is összejött neki, a Katari Nagydíjon a harmadik helyen ért célba. Emlékezetes volt remek védekezése egy ideig Lewis Hamilton ellen a Magyar Nagydíjon, ami egy sikeres csapatmunkával ért fel, mert ennek is köszönhetően csapattársa, Ocon meg tudta nyerni a versenyt. Két év kihagyással is csapaton belül előrébb végzett Oconnál, 81-74 pont arányban.

Verstappen, Hamilton, Alonso
Alonso 7 év után újra a dobogón a 2021-es Katari Nagydíjon – Fotó: Pirelli

2022-ben három ötödik hely volt a legjobb eredménye Alonsónak, aki ezúttal 81-92 pont arányban kikapott Ocontól a csapaton belül, és a szezon előrehaladtával egyre elégedetlenebbnek tűnt, és a csapaton belül Oconnal is megromlott a viszonya. Sebastian Vettel a Magyar Nagydíj előtt bejelentette a visszavonulását, erre válaszul Alonso nem sokra rá bejelentette, hogy az Aston Martinhoz igazol Vettel helyére. Utána Alonso nem finomkodott, és többször is határozottan kritizálta a csapatát, különösen a megbízhatóság hiánya miatt.

Aston Martin (2023-)

Meglepő döntés volt, hogy ide szerződött, az Aston Martin ugyanis az előző 2 évben nem mutatott jó formát, de kiváló döntésnek bizonyult az átigazolás, hiszen az Aston Martin lett az idény meglepetés csapata. Alonso az első 8 futamból 6-ot a dobogón fejezett be, a szezon közepére azonban az Aston Martin formája megtorpant, nem váltak be a fejlesztések, de még szerzett két dobogót ennek ellenére. Összesen 8 dobogós helyezést szerzett, és a világbajnoki pontverseny negyedik helyén végzett 206 ponttal, csapattársa, Lance Stroll csak 74 pontot szerzett.

Alonso, Aston Martin
A 2023-as évad elején ez majdnem rendszeres látvány volt – Fotó: Aston Martin F1 Team

Idénre nem lett olyan erős egyenlőre az Aston Martin autója, mint tavaly, dobogót nem szerzett még egyenlőre, és Lewis Hamilton távozása okán hírbe hozták a Mercedesszel is 2025-től, de még Max Verstappen helyére is vizionálták őt jövő évtől a Red Bullnál, de bejelentésre került nemrég, hogy marad az Aston Martinnál több évre.

Norris: Talán soha se lesz többet az F1-ben olyan versenyző, mint Alonso

Releváns cikkek