Quantcast
Legfrissebb híreink
Retro: A legendás Alonso-Schumacher csata
Fotó: José Antonio Fernández / FIA
Paddock Pass

Retro: A legendás Alonso-Schumacher csata

E hétvégén Imolában fog versenyezni a Forma-1 mezőnye, a verseny Emilia-Romagnai Nagydíj néven lesz megrendezve. Én most az Imolában 2005-ben megrendezett versenyről emlékeznék meg, ami még San Marino-i Nagydíj néven volt megtartva, és igen emlékezetes maradt.

A Renault feltörekvő pilótája, Fernando Alonso és a hétszeres világbajnok Ferrari pilóta, a világbajnoki címvedő Michael Schumacher kerék a kerék ellen küzdött egymással a 2005. április 24-én megrendezett San Marino-i Nagydíjon – és egy hihetetlenül okos vezetés után Alonso győzőtt a végén.

Alonso, Renault
Fotó: FIA

Ez volt az első alkalom, hogy ők ketten ilyen szorosan küzdöttek egymással a győzelemért egészen a verseny leintéséig. Alonso győzelme kvázi az őrségváltás jele volt a Forma-1-ben. Bár akkor még nem tudtuk, Imola a Ferrari 2005-ös idényének egyik csúcspontja maradt a kevés siker közül. Alonso bajnoki riválisa abban az évben a McLaren pilótája, Kimi Räikkönen volt, aki nyerhetett volna Imolában, ha nem esik ki az élről műszaki hiba miatt.

2005-ben az új szabályok szerint a versenyzőknek a kvalifikációt és a teljes versenyt ugyanazokkal az abroncsokkal kellett teljesítenie. A Ferrari éveken át hasznot húzott a Bridgestone-nal való szoros kapcsolatából, és Schumacher a lehető legjobb módon tudta megvalósítani Ross Brawn stratégiáit, mert képes volt teljes gázzal vezetni a boxkiállások között.

Az új szabályok azonban azt eredményezték, hogy a gumielőny a Michelin-hez került. És 23 évesen eljött Alonso ideje. 2003-ban ünnepelte pályafutása első futamgyőzelmét a Renault-val a Magyar Nagydíjon. 2004-ben a Ferrari dominanciájának köszönhetően nem született további siker, de Alonso a pontversenyben a negyedik helyen végzett.

A Renault sikeresen kezdte 2005-öt. Giancarlo Fisichella pole-ból nyerte a szezonnyitót Ausztrál Nagydíjat, míg Alonso fontos pontokat tudott gyűjteni a harmadik helyen, bár a kvalifikáción nem volt szerencséje, és csak a 13. helyről rajtolt. Egy futammal később Alonso pole pozíciót és győzelmet szerzett a Maláj Nagydíjon, ezt megismételte a Bahreini Nagydíjon is.

Schumacher csak két pontot szerzett az első három futam alatt, míg csapattársa, Rubens Barrichello a második lett Ausztráliában. A Ferrari az év első két versenyen az F2004M kódjelű, az előző évi autó módosított változatával versenyzett, mielőtt Bahreinbe hozta volna a legújabb, F2005-ös modellt. De nyilvánvaló volt, hogy a Ferrarinak vannak problémái.

Akkoriban két egykörös kvalifikációs rendszer volt: egyetlen kör szombat délután és vasárnap délelőtt – az utóbbit ugyanannyi üzemanyaggal kellett teljesíteniük, mint amennyivel a versenyen a rajtot megkezdik. Ráadásul akkoriban két versenyhétvégén át kellett bírniuk a motoroknak, különben ha motort kellett cserélni, akkor tíz rajthelyes rajtbüntetés járt a futamra. A V10-es korszakban fontos feladat volt a futásteljesítmény körültekintő kezelése.

A szombati nap jól sikerült a Ferrarinak, Schumacher a harmadik helyen végzett a szombati időmérőn. De a a vasárnapi időmérőn hibát vétett, és értékes másodperceket veszített. Csak a 14. helyezést érte el, és úgy tűnt, nem játszik szerepet a győzelemért folytatott küzdelemben.

A Renaultnak azonban 2005-ben ez volt az első versenyhétvége, ahol nem tudta megszerezni a pole pozíciót, ugyanis Räikkönen szerezte meg azt Alonso előtt. A finn első három futamának legjobb eredménye egy harmadik hely volt a Bahreini Nagydíjról, de most komoly tényezőnek számított a győzelemért folytatott harcban.

A verseny

Räikkönen a rajttól kezdve vezetette a versenyt, de már a kilencedik körben kiesett műszaki hiba miatt. Alonso ezután kényelmesen vezette a versenyt. A 23. körben tankolni érkezett a boxba, ami azt jelentette, hogy a BAR pilótája, Jenson Button rövid ideig az élen állt, mígnem neki is meg kellett állnia üzemanyagért.

2005 San Marino Grand Prix
A rajt – Fotó: FIA

Schumacher eleinte nem úgy nézett ki, hogy esélyes a győzelemre, de már a verseny első szakaszában felgyorsult és tört előre. Négy körrel később jött ki a boxba, mint Alonso. Schumacher olyan jól haladt, hogy a sorozatos boxkiállások után a tizedik helyről feljött a harmadik helyre Alonso és Button mögé. Ebben a segítségére volt az úgynevezett Trulli-vonat is, amely arról volt híres, hogy Jarno Trulli a lassabb autójával fel tudta tartani a mezőnyt alkalmasint, mert nem tudták, vagy nehezen tudták megelőzni őt.

A Ferrari-szurkolók legnagyobb örömére Schumacher szárnyalt, és hamarosan utolérte Buttont. Elöl Alonso a 42. körben korai második boxkiállást hajtott végre, így Button és Schumacher egy ideig az első és a második helyen állt, a 47. körben Schumacher meg tudta előzni Buttont. Néhány körrel később Schumacher behajtott a boxba, és a második helyen tért vissza a pályára – közvetlenül Alonso mögött.

Alonso, Michael Schumacher
A csata egy részlete – Fotó: FIA

Tizenkét körön keresztül tartott a küzdelem kettejük között a győzelemért. Schumachernek volt a gyorsabb autója, és Alonsónak mindent be kellett vetnie, ami az arzenáljában volt, hogy a Ferrarit maga mögött tartsa.

A Renault-pilóta abroncsai nem bírták a kellő tempót, de ezt remekül tudta megítélni, és soha nem hagyta nyitva az ajtót Schumacher előtt. A lassú kanyarokban nyújtott kiváló tapadás hasznos lökést adott neki, és még az okos Schumacher sem tudott vele mit kezdeni. Alonso 0,2 másodperces előnnyel tudta megnyerni Schumacher előtt a versenyt.

Michael Schumacher, Fernando Alonso, Imola
Fotó: FIA

A dobogó harmadik fokára még Jenson Button állhatott fel, azonban később kiderült, hogy a BAR autói az előírt súlyhatárnál könnyebbek voltak, ezért utólagosan kizárták őket a versenyből, sőt mi több, a következő két versenyre el is tiltották őket, így a dobogó harmadik foka Alexander Wurz ölébe hullott, aki ezen a hétvégén a McLarennél helyettesítette a sérült Juan-Pablo Montoyát.

Oliver Bearman megkapta az imolai esélyt

Releváns cikkek