1999 – Egy őrült évnyitó Ausztráliában
Lauter Péter,
2024.03.22 - 13:04
5 perc olvasási idő
Az idei évben a Forma-1-es világbajnokság harmadik versenye lesz a melbourne-i Ausztrál Nagydíj, azonban sok alkalommal az ausztrál verseny az évadnyitó verseny volt. 1999-be megyünk most vissza!
A McLaren és a Mercedes 1995-ben lépett először partnerségbe egymással, ez a mostani kapcsolatukkal ellentétben nem egy egyszerű motorszállítói szerződés volt, hanem a McLaren a Mercedes gyári partnerének minősült. A partnerség 3 év után 1998-ban konstruktőri világbajnoki címet, illetve Mika Häkkinen révén egyéni világbajnoki címet is hozott, illetve náluk dolgozott akkoriban a tervezőzseni Adrian Newey is. A McLaren-Mercedes kapcsolat fénykorát a kilencvenes évek vége jelentette. 1999-nek tehát így vágtunk neki, a McLaren és Häkkinen címvédőként kezdte meg az évadot.
A káosz kezdete
Az első sort a McLarenek sajátították ki maguknak Häkkinen – Coulthard sorrendben, azonban még a felvezető kör előtt mindkét autóval gondok adódtak, és visszatértek a boxba. Szerencsére még a boxutca zárása előtt vissza tudtak térni a pályára, így felállhattak az első két helyre a rajtrácson.
A dráma aztán folytatódott, a Stewart istálló mind a két autójában tűz keletkezett. A csapatok akkoriban rendelkeztek minimum 1 db tartalékautóval, csak az viszont egy adott pilótára volt beállítva. Jelen esetben Rubens Barrichellóra, így emiatt a csapattársa, Johnny Herbert nem tudott rajthoz állni a futamon.
Ennek következtében egy második felvezető kört kellett indítani, és a McLaren vesszőfutása tovább folytatódott. Häkkinen ugyanis későn indult el, és a mezőny közepén ragadt. Szerencséjére azonban azelőtt még el tudott indulni, mielőtt a rajtrács utolsó versenyzője is megelőzte volna, így megtarthatta a rajtpozícióját. A mögötte a harmadik helyről induló ferraris Michael Schumacher már nem volt ilyen szerencsés, ugyanis váltóproblémái voltak, és a Ferrari szerelőinek újra kellett indítania az autóját. Ő már nem tudta megtartani a harmadik rajthelyet, mivel az egész mezőny elment mellette. Az Arrowsszal versenyző motorjával is gondok voltak a rajtnál.
Mivel Schumacher hátulról indult, Barrichello a tartalék Stewarttal csak a boxutcából, így a McLarenek mögött a második sor üres maradt.
A verseny
A rajtnál Häkkinen megtartotta az első helyét Coulthard, Eddie Irvine (Ferrari) és Heinz-Harald Frentzen (Jordan) előtt, Schumacher Ferrarija ismételten lefulladt, Jean Alesi (Sauber) pedig váltóhiba miatt feladta már a rajt után a versenyt. A harmadik kanyarban Jarno Trulli (Prost) egy sikertelen előzési manőver során eltalálta Damon Hill (Jordan) hátsó kerekét, ami miatt Hill a kavicságyba került, és fel kellett adnia a futamot.
A két McLaren a 12. körre már közel 20 másodperces előnyt alakított ki Irvine-nal szemben. Azonban a McLaren-Mercedesek a V10-es szívómotoros érában hiába voltak gyorsak, illetve hiába voltak motorerő szempontjából az élvonalban, de sajnos a megbízhatóság nem volt az erősségük. A 13. körben Coulthard ki is esett a versenyből váltóhiba miatt, Häkkinennek pedig a gázpedáljával lettek problémái. Rá 1 körrel később Jacques Villeneuve (BAR) autójáról leszakadt a hátsó szárny, így ki kellett küldeni a biztonsági autót. Ezzel tovább folytatódott a McLaren pechszériája a versenyen, mert Häkkinen magabiztos előnye így semmivé lett.
A 17. körben kiállt a biztonsági autó, az újraindítás után a problémákkal küzdő Häkkinen mellett az egész mezőny elment, Irvine vette át a vezetést, a második helyen Ralf Schumacher (Williams) megelőzte Frentzent, de Frentzen a harmadik kanyarban visszaelőzte Ralfot. Ugyanebben a körben még Giancarlo Fisichella (Benetton) meglökte Trullit, és emiatt elvesztette az első szárnyát. A McLarent gyakorlatilag még az ág is húzta, Häkkinent behívták a boxba orvosolni a gázpedál problémáit. Ha már ott volt, kereket is cseréltek neki, illetve meg is tankolták, és a boxkiállás alatt egy technikus nézte az autójának problémájának okait. Ezek után továbbengedték versenyezni a világbajnoki címvédő Häkkinent. Azonban nem sikerült orvosolni a gondokat, Häkkinen a 21. körben ki is állt a versenyből.
A 19. körben Alessandro Zanardi (Williams) kicsúszott a pályáról, megpördült és nekiütközött a falnak, aminek következtében a biztonsági autó másodszor is kijött a pályára. Az élen Irvine állt, Frentzen, Ralf Schumacher és a mezőny végéről a negyedik helyre felkapaszkodott Michael Schumacher előtt.
A 25. körben újraindították a versenyt, a harmadik kanyarban Trulli megpróbálta megelőzni Marc Genét (Minardi), és ahogy a verseny elején Hillnek, úgy most Genének is eltalálta a hátsó kerekét, ezúttal viszont nem volt szerencséje, hiszen Gené mellett ő is kiesett a versenyből. A baleset törmelékei miatt Schumacher Ferrarija jobb hátsó defektet kapott, és kihajtott a boxba. A Ferrarinál arra gyanakodtak, hogy elektronikai gondok okozzák a váltóproblémákat, ezért a boxkiállás során kicserélték egyúttal a kormánykereket is. Schumacher ennek köszönhetően ismét az utolsó helyre került.
Barrichello versenyhétvégéje is jól indult, de még az első biztonsági autós fázis alatt megelőzte Michael Schumachert, ami miatt egy “stop-and-go” büntetést szabtak ki rá. A 32. körben letöltötte ezt a büntetését. Jogosulatlannak érezte a büntetést, saját elmondása szerint mindenféleképpen kénytelen volt megelőznie Schumachert, elkerülendő egy ütközést, mivel Häkkinen a biztonsági autó kivonulása után a gázpedál problémája miatt nem tudott jól kigyorsítani, és emiatt hirtelen le kellett lassítani minden versenyzőnek mögötte.
A verseny hátralévő része viszonylag már eseménytelenül telt, Eddie Irvine győzött a kaotikus versenyen, akinek ez pályafutása első nagydíjgyőzelme volt. Összesen nyolc versenyző fejezte be a versenyt, Irvine mögött Heinz-Harald Frentzen, Ralf Schumacher, Giancarlo Fisichella, Rubens Barrichello, Pedro de la Rosa (Arrows),
