Május 3-5. között az Egyesült Államokba, Miamiba látogat a Forma-1 mezőnye. Nem konkrétan földrajzilag ide, Miamiba, de az Egyesült Államokhoz köthető a Forma-1 történetének egyik legnagyobb botránya. Jöjjön most a 2005-ös Amerikai Nagydíj története!
A Forma-1 mindig is foggal-körömmel küzdött azért, hogy gyökeret verjen és nagy népszerűséget szerezzen az Egyesült Államokban. A címben nevezett verseny 2005-ben az indianapolisi pályán volt, ezen a pályán 2000 óta versenyzett a Forma-1 mezőnye. 2000-ben Michael Schumacher nyert itt a Ferrarival, 2001-ben itt szerezte pályafutása utolsó Forma-1-es futamgyőzelmét Mika Häkkinen a McLarennel, 2002-ben emlékezetes módon itt adta át a győzelmet Michael Schumacher a csapattárs Rubens Barrichellónak, 2003-ban és 2004-ben újfent Michael Schumacher nyert itt. És elérkeztünk 2005-höz.
Ebben az évben két hivatalos gumiszállítója volt a Forma-1-nek, a Michelin 7 csapatot (Renault, McLaren, Williams, Toyota, Sauber, BAR, Red Bull), míg a Bridgestone 3 csapatot (Ferrari, Jordan, Minardi) látott el gumiabroncsokkal. 2005-ben a szabályok tiltották a verseny közbeni kerékcserét, az csak akkor volt lehetséges, ha muszáj volt, ha valami biztonsági aggály merült fel a gumikkal kapcsolatban. Sok vélemény szerint a kerékcserék tilalmával rúgták ki a Ferrari taktikáinak egyik alappillérét, és emiatt eshettek vissza az erőviszonyok tekintetében.
Általában a Michelin alkalmazkodott a legjobban ehhez a gumiszabályrendszerhez, Indianapolis azonban feltárt egy alapvető problémát a Michelin gumiabroncs-konstrukciójával kapcsolatban – és ez nagy hatással volt az Amerikai Nagydíj alakulására.
A dőlt utolsó kanyar egyedi terhelést okozott az abroncsokon, amin az sem segített, hogy az ovális rész ezen szakaszának felületét a 2004-es verseny után újraburkolták.
Az első sejtés, hogy valami nincs rendben, akkor volt, amikor a Toyota versenyzője, Ralf Schumacher hatalmas balesetet szenvedett a dőlt utolsó kanyarban a pénteki edzésen, és a bal hátsó kerék hibájának következtében erősen a falnak csapódott. Schumachert az FIA orvosa, Gary Hartstein nem engedte versenyezni a hétvége hátralévő részére, így helyét a Toyota tesztpilótája, Ricardo Zonta vette át.
A Michelin mérnökei a baleset után megvizsgálták a gumi sérüléseit. A vizsgálatuk eredménye az lett, hogy a gumi maximum tíz kört bír ki a versenyen. Mivel a 2005-ös szabályok megtiltották az abroncscserét a verseny alatt, a hét Michelin-ügyfél, a BAR, a McLaren, a Red Bull, a Renault, a Sauber, a Toyota és a Williams ilyen körülmények között nem tudott volna versenyezni.
A Michelin ezután két megoldással próbálkozott. Az első az volt, hogy a csapatoknak hoznak egy másik gumikeveréket a versenyre, amelyeket a Spanyol Nagydíjon használtak. Mivel azonban ezeknek a gumiknak a biztonságát nem lehetett garantálni, és az FIA szabálysértésnek tartotta a versenyre nem homologizált keverék használatát, ennek a megoldásnak nem sok esélye volt a sikerre.
Emiatt a Michelin ideiglenes sikánt javasolt, hogy csökkentse a sebességet a meredek ívben. Az FIA versenyigazgatója, Charlie Whiting azonban ezt a javaslatot is elutasította, mivel igazságtalannak tartotta a Bridgestone-os csapatokkal szemben. A probléma megoldása vagy tíz körönkénti bokszkiállás volt a biztonság érdekében, vagy pedig a Michelin által a 13-as kanyarban beállított sebességkorlátozás az ügyfelek számára.
A heves viták ellenére a kvalifikáció a megszokott módon zajlott, és Jarno Trullinak köszönhetően a Toyota megszerezte a csapat történetének első pole pozícióját. Anélkül, hogy megoldásra jutottak volna, a tisztségviselők és a csapatfőnökök vasárnap délelőtt összeültek egy utolsó válságértekezletre. Mindenki, kivéve a Ferrari csapatfőnökét, Jean Todtot, akit Bernie Ecclestone sikertelenül próbált meggyőzni.
A Minardi csapatfőnöke, Paul Stoddart és a Jordan csapatfőnöke, Colin Kolles szolidaritást tanúsított. Elutasították az FIA javaslatait, és kiálltak a Michelin által a sport érdekében javasolt sikán mellett. Todt viszont nem sajnálta a Michelin-csapatokat, de nem volt ezzel egyedül.
Max Mosley, az FIA elnöke is felszólalt a sikán ellen. Azzal fenyegetőzött, hogy ha bármilyen módon megváltoztatják a pálya útvonalát, és így rendezik meg a futamot, az nem fog minősülni hivatalos Forma-1-es világbajnoki versenynek.
Sem ez a vad terv, sem más megoldás nem valósulhatott meg a verseny kezdetéig. Helyi idő szerint vasárnap 14 órakor mind a 20 autó a rajtrácson volt, mint egy normál versenyhétvégén. A feszült helyzet azonban arra késztette a Michelin gumikat használó csapatokat, hogy eltiltsák pilótáikat a versenyen való részvételtől. A felvezető kör után 14 autó fordult vissza a boxutcába.
A szurkolók nemtetszésüket fejezték ki azzal, hogy sörösdobozokat és egyéb tárgyakat dobtak a pályára. A mintegy százezer néző nagy része már az első körökben elhagyta a helyét, miközben a motorsport világa hitetlenkedve követte az abszurd képet a versenypályán, és hevesen megvitatták a helyzetet.
Megdöbbentő módon a verseny mindössze hat autóval zajlott a pályán, a Ferrarik, a Jordan-ek és a Minardik részvételével. Mivel a Jordan és a Minardi a mezőny sereghajtói voltak, a Ferrarikra nem jelentettek veszélyt a futamon, a Ferrariknak csak amiatt kellett aggódniuk jóformán, hogy időnként sörösdobozt vagy egyéb szurkolók által behajított szemetet kell kikerülniük a pályán.
A zűrzavar közepette Michael Schumacher megszerezte a Ferrari egyetlen győzelmét a szezonban csapattársa, Rubens Barrichello előtt. Tiago Monteiro ezen a bizarr versenyen megszerezte pályafutása egyetlen Forma-1-es dobogós helyezését a Jordannel, amely dobogó a Jordan csapat utolsó pódiumos helyezése is volt. A további célba érők Narain Karthikeyan (Jordan), Christijan Albers (Minardi), valamint Patrick Friesacher (Minardi) voltak. Azonban nagyon kevés rajongó maradt, aki megnézte ezt, a tömeg kezdettől fogva dühösen oszlani kezdett, az indianapolis-i rendőrségnek is be kellett avatkoznia, mivel a jegypénztárakat körülvették a jegyár visszatérítését követelő rajongók.
Ezen botrány után a Forma-1 kiesett Indianapolis, meg egy ideig az Egyesült Államok kegyeiből is. 2006-ban és 2007-ben még rendeztek Indianapolisban Amerikai Nagydíjat, azonban a pálya 2007 után nem hosszabbított szerződést a Formula One Management-tel. A Forma-1 legközelebb 2012-ben tért vissza az Egyesült Államokba, az austini Circuit of the Americas-on tartottak 2007 óta először Amerikai Nagydíjat, ezzel is egy újabb kísérletet téve arra, hogy a száguldó cirkusz az amerikai piacon megvesse jobban a lábát. Ez a pálya azóta is a versenynaptár része, de hogy igazán nagyot menjen a sport az USA-ban, ahhoz az kellett, hogy Bernie Ecclestone eladja a Liberty Mediának a Forma-1-et 2016-ban. És lám, mára már három amerikai futam is a versenynaptár részét képezi.
